Gyere égess el.
Költs fel álmomból, és leheld rám a tüzet.
Lángjaim táncoló viharában, hevüljön lelkem,
ordítva, megélve, majd rajtad megszelídülve,
veled ölelkezve, lebegve, bódultan szerelmedben.
Gyere égess el.
Lelkem váljon fénnyé, hogy egy más dimenzióban,
újjászületve kutassalak, keresselek, megtaláljalak.
Mit ér a világ, ha csak távolról látlak, sejlő alakod igézve fogva tart.
Sír a lelkem, ordítva belülről, kitörne, s ha kell megsemmisíti önmagatát.
Gyere égess el.
Tüzedben legyen végem, boldogan, mosolyogva, szerelmesen.
Pedig annyi minden bennem van. Annyi minden dolgom van.
És tudom, hogy meg tudom csinálni, de csak veled!
Ölelő tüzedben, kifogyhatatlan üzemanyaggal táplálva.
Gyere égess el.
Felvetted az égő fát, amely fénye, s édes melege, rajzolja ki gyönyörű arcod.
Nem, nem a világ innentől már nem ugyan az. Láttam a fényt, éreztem a meleget.
Hallom a hangod,megnyugtat a lelked, bizserget s elbűvöl alakod.
Kérem a jó Istent, hogy jelölje utam, mert bízom benne, hisz hozzád is ő vezetett.
Gyere égess el, általad, veled, érted, végtelen szerelemben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: